Az érintésnek, és a távolságnak fontos kifejező és szabályozó szerepe, valóságos hatalma van kapcsolatainkban. S. Rose tudományos munkájában bemutatja, hogy megszületése után az újszülött környezetéről első, alapvető élményeit tapintással nyeri, s hatásaként testi és lelki megelégedettség tapasztalható. Az anya és az újszülött között kezdetben tapintással cserélődnek az információk és kölcsönösen befolyásolják egymás testi és érzelmi állapotát. A későbbiek folyamán a tapintási élményre épülő ízlelés, szaglás, hallás, majd a látás is egyre nagyobb jelentőséget nyer. A főemlősökön (majmok) végzett szeparációs kísérletek bizonyítják, hogy a tapintás (testi közelség) megvonása visszafordíthatatlan károsodásokat idéz elő a majmok hangulati-érzelmi életében (leküzdhetetlen félelem, szomorúság, agresszió kezelésének képtelensége). A károsodások kiterjednek a viselkedésre is (zavartság, testtartási rendellenességek) és az élettani funkciókra is (hőszabályozás, szívműködés, alvás szabálytalanságai, zavarok az immunfunkciókban, stb).
Másik érdekes tapasztalat, hogy a koraszülött csecsemők inkubátoros elhelyezésénél hosszúszálú gyapjútakarót alkalmaztak, és a bőr ilyen módon történő finom ingerlése csökkentette a stresszt. A gyapjútakarón fekvő, a bőrkontaktus élményében részesülő koraszülöttek súlygyarapodása jelentősen meghaladta a hagyományosan elhelyezettekét.
